Eötvös Péter és a London Symphony Orchestra

Az eredetileg Pierre Boulez által vezénylet sorozat második koncertje volt a keddi esemény, melyet Boulez betegsége miatt, és a karmester saját kérésére  Eötvös Péter vezényelt a londoni Barbican Hall-ban.
Eötvöst úgy ismerhette meg a londoni közönség, mint aki sajátosan értelmezi saját zenéjét. Bár eddig csak néhány akolommal mutathatta meg magát, ez a keddi koncert után minden bizonnyal meg fog változni.

A programban Bartók és Szymanowski szerepelt, a záró szám az utóbbi 3. szimfóniája, „Az éjszaka dala” című műve volt, -ami, valljuk be- ritkán lesz az ember kedvence első hallásra.  Az 1914-ből származó nagyzenekarra írt darab, a 13. századi perzsa költő Rumi szövegére íródott, és a hallgatóságot egy titokzatosan erotikus extázis világába kalauzolja.  A wagneri kromatikus harmóniák az ember Isten utáni vágyódását, míg a straussi nagyzenekar a jelenések sodró áradatát közvetíti, amely mögött épphogy csak felsejlik egy-egy titokzatos pillantás.

Eötvösnek ott is sikerült megtartania a közönség figyelmét, ahol a legtöbb karmester csak piszmogni tudna. Annak ellenére is fenntartotta az érdeklődésünket, hogy ez pontosan az a darab, amelyben nagyon könnyen megcsömörlik a közönség.
Az est szólistája az elbűvölő Steve Davislim volt, de a zenekar és a kórus is remek teljesítményt nyújtott.  Sajnos még így is túl sok volt a darab egy estére.

A Bartók-mű viszont ellenállhatatlan volt. A vonósokra, ütősökre, és zongorára írt darab előadásmódja csodálatos visszafogottságot tükrözött, ami később hatalmas és szinte elviselhetetlen feszültségbe csúcsosodott a néhol csábító, de szinte már baljós adagio nyitás során. A II. hegedűverseny minden pillanata igazi gyönyör.  Nikolaj Znaider játékát egyszerre jellemezte a könnyedég, nehézség és a lenyűgöző kézügyesség. Eötvös egyszerre volt visszafogott, nyílt és fantasztikusan aprólékos, az előadás kiemelkedő volt.

A koncert felvétele néhány napig ingyenesen meghallgatható a BBC oldalán.

Forrás: The Guardian
Fordította: Paku Zsófia