75 éves Pethő Zsolt, számos animációs film zeneszerzője

Béres Eszter: Nem tartja magát lobogó hajú, lángoló tekintetű zeneszerzőnek, sokkal inkább maga a feladat érdekli: a napokban hetvenöt éves Pethő Zsolt zeneszerző Dargay Attila, Foky Ottó, Nepp József, Jankovics Marcell, Vajda Béla, Gémes József, Ternovszky Béla animációs filmjeit látta el zenével. Saját elhatározásból fordult a rajzfilmek irányába?              

Pethő Zsolt: Szigorúan az én választásom volt. A pályám elején szinte az utcáról mentem be Macskássy Gyulához, a magyar rajzfilm atyjához, aki aztán sokat segített. Az első nagy lépés - Nepp József jóvoltából - a Gusztáv című sorozat volt, ez jelentős állomása volt az életemnek, a főcím-zene mellett 73 epizódhoz komponáltam zenét.

B.E.: A teljesség igénye nélkül a Mirr-Murr, a kandúr, a Frakk, a macskák réme,  A legkisebb ugrifüles, a Vízipók-csodapók, a Varjúdombi mesék, A nagy ho-ho-horgász, a Pom Pom meséi, a Misi Mókus kalandjai és a Vili a veréb zenéinek komponálása fűződik az Ön nevéhez. Mindegyik alkotás egyformán közel áll Önhöz?

P.Zs.: Tulajdonképpen igen, egyedül a Vízipók-csodapók esetében voltam bizalmatlan kezdetben, mert a témában inkább pedagógiai jelleget éreztem. A rajzfilm forgatókönyvét Dr. Kertész György halbiológus a valós, természetben előforduló történések alapján írta, ezért attól tartottam, hogy nem lesz a műfajra  jellemzően elég szórakoztató a sorozat. Ebben tévedtem.


B.E.: Pedagógia és szórakoztatás - Ön szerint a gyerekeknek szólnak a rajzfilmek elsősorban?

P.Zs.: Sajnos egyedül vagyok a véleményemmel, de állítom, hogy a rajzfilm felnőtt műfaj. A gyerek - kis túlzással - annyit lát belőle, hogy színes és mozog, de egy rajzfilm humorát a felnőttek értik elsősorban. Amikor még számos zenésszel készítettük a felvételeket, szinte fetrengtek a nevetéstől, annyira tetszett nekik egy-egy epizód.

B.E.: Ezek szerint egy idő után csökkentették az apparátust.

P.Zs.:  Nemhogy csökkentették, hanem teljesen egyedül dolgoztam. Szintetizátorokkal szólaltattam meg akár tizenhat hegedűst. Ez persze nem szólt úgy, mintha valóban élő hangszereken játszották volna, de a maga módján megfelelt a követelményeknek. Én írtam a zenét, én játszottam fel, hangszereltem meg és én készítettem el a hangfelvételt is. Természetesen ez így sokkal olcsóbb volt, és arra kényszerültem, hogy a technika vívmányaival és a digitális világgal megbarátkozzam.

B.E.:  Sőt, ha jól tudom, nem csupán megbarátkozott vele...

P.Zs.: Igen, másfél évtizede egy új kifejezési formát is találtam magamnak, ugyanis a computer lehetőségeit kihasználva computer-grafikákat is készítek. E hó 23-án nyílik az immár az ötödik önálló kiállításom {Mercure Hotel Museum Galéria, Budapest, VIII. Trefort utca 2-4. (a szerk)}

B.E.: A rajzfilmek megzenésítésénél hogyan zajlik maga az alkotó folyamat?

P.Zs.: Az esetek kilencvenkilenc százalékában előre megvan a film, sőt a dialógus is, így én ez alapján írom a zenét. Az énekelhetőség és dallamalkotás szempontjából figyelembe kell vennem a szereposztást, hogy ne legyen óriási nehézség egy színész számára a főcímdal előadása. Egyetlen kivétel pályafutásom alatt a La Desodora című bábfilm volt: itt előre megírtam az operát, és utólag illesztették hozzá a jeleneteket. 

B.E.: Ezek szerint a "komolyabb", súlyosabb műfaj is vonzza.

P.Zs.: Nemcsak, hogy vonz, hanem az opera számomra különleges műfaj. Fiatalkori álmom volt, hogy nagy operaénekes legyek, de aztán más irányba fordultam. A szívem még mindig a bécsi klasszicizmus iskolájához kötődő zenére dobban meg igazán, nem a jazz-re, a beat-re.

B.E.: Végignézve termékeny alkotói pályáját, számos elismerését és díját, közelgő hetvenötödik születésnapja alkalmából lesz mit ünnepelni.

P.Zs.: Mivel a magyar rajzfilm mára gyakorlatilag eltűnt a pénzhiány miatt, nekem sincs igazán feladatom most. Sok mindent más körülmények között máshogy tettem volna, így vegyes érzelmekkel tekintek vissza eddigi pályámra. Ennek ellenére úgy foglalnám össze: így is jó volt....