Tosca miatt a villamosközlekedés szünetel…

„Flash mob”-szerű operaelőadást láttunk hétfőn és szerdán. Villámcsődületnek szokás fordítani, és valóban volt olyan érzésünk, hogy összejöttek az utcán a zenészek, az énekesek, és eljátszottak egy operát. Költségek tekintetében is érdemes odafigyelni rá, mert alig került valamibe. Az épületek eleve adottak voltak, a szereplők 1800-as évekbeli ruháit egy korábbi debreceni és miskolci Tosca-előadás jelmezei közül válogatta össze Zeke Edit látványtervező, kellékként csak a legszükségesebb tárgyakat használták: elemózsiás kosár, festmény, legyező, virágcsokor, néhány pohár bor, papírlapok, tőr, égő mécsesek. Lenyűgöző volt az előadás egyszerűsége, ahol óriási hangsúlyt fektettek a közérthetőségre. A szöveg olaszul hangzott el, ezért a Sekrestyés szerepét éneklő Hábetler András kijött a felvonások előtt és elmondta a történetet, bemutatta szereplőket, beszélt Pucciniről, a napóleoni háborúkról, ezáltal érthetővé és befogadhatóvá tette a nézők számára az „utcai” operát. Érzéseket, eseményeket közvetített a közönség és az előadók között. Ennek aztán meg is lett az eredménye, a hallgatóság hangosan és intenzíven nyilvánított véleményt: ha valami tetszett, rögtön tapsoltak, brávóztak; meg sem várva, hogy az énekes befejezze a szólamát...

A cikket teljes terjedelmében az Opera-Világ oldalon olvashatják.

Fotó: Bócsi Krosztián / Miskolci Operafesztivál