Gesamtkünstler

Tudjuk, hiszen minden róla szóló írásban olvasható: gyermek- és fiatalkorában egyforma érdeklődéssel fordult a képzőművészet és a muzsika felé – zeneakadémiai jelentkezését a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött szemeszter előzte meg. Rózsadombi lakásának falait saját festményei díszítették; de ott állt az Operaház legendás karmesteréről, személyes mentoráról, Kerner Istvánról faragott szobra is. Azé a Kerner Istváné, akinek saját szavai szerint örökké hálás volt, hogy első hat operaházi szezonjában (az ösztöndíjasként eltöltött év után 1921 és 1926 között) nem kapott főszerepet, hogy „hírnökspecialistaként” szerzett színpadi gyakorlatot. Furcsán alakuló pályafutásának később is jellemzője maradt, hogy ha nem is hírnököket, de karakterszerepeket előszeretettel osztottak rá: miközben az 1926-1927-es évadban megkapta Eriket és Siedmundot, melyet a következő hat évben fokozatosan követett az összes többi Wagner-főszerep (újabb kötelezően megemlítendő életrajzi elem: a mai napig az egyetlen magyar énekes, aki megformálta mind a tízet), addig repertoárja olyan szerepekkel is folyamatosan bővült, mint – a teljesség igénye nélkül – Dr. Blind és Ottokár Johann Strauss operettjeiben; Cassio, a Figaro házassága Basiliója, a Hoffmann meséi Nathanielje, A rózsalovag Valzacchija, A varázsfuvola első őrtállója, a Falstaff  Dr. Cajusa vagy a Manon Lescaut táncmestere...

A cikket teljes terjedelmében az Opera-Világ oldalon olvashatják.

Fotó: Markó Miklós