Énekes győzelem Lipcsében

1950-ben, abban az évben, amikor Johann Sebastian Bach feltételezett földi maradványait a lipcsei Tamás-templomban eltemették, Lipcse városa megrendezte az első Nemzetközi Bach-versenyt. 2012. július 13-án, ezen az eseményen két magyar résztvevő is gyönyörű eredményt ért el: Rohmann Ditta második helyezett és különdíjas lett cselló kategóriában, Szigetvári Dávid pedig ének kategóriában kapott első díjat.

Székács Barbara: Hogyan érzed magad néhány nappal a győzelem után?

Szigetvári Dávid: Mondanom sem kell, hogy nagyon boldog vagyok. A fáradtság kezd elmúlni szerencsére. Kimerítő volt az utóbbi tíz-tizenegy nap. Mindeközben érzem, hogy ezzel a díjjal nagy felelősséget is vállaltam, de ez egyáltalán nem nyomasztó érzés.

Sz.B.:A hangod predesztinál téged a barokk zenére. Mikor kezdődött a korszak iránti szereted?

Sz.D.:Valamikor tizenéves korom első felében szerettem bele. Azt hiszem, Bach: Brandenburgi versenyeivel kezdődött. Egészen magával ragadott. A mai napig nagy hatással van rám ez a mű. Akkor határoztam el, hogy szeretnék csembalózni, és ez meg is adatott, tanultam néhány évet. A mai napig szeretek odaülni egy-egy hangszerhez, ha van rá lehetőség, noha az éneklés, azóta első helyre lépett az életemben. Csembaló tanulmányaim mellesleg nagy segítséget jelentenek az éneklésben ma is, még ha nem is látszik a közvetlen kapcsolat közöttük. Nagyon szeretem a barokk zenét, tehát nem csak azért énekelem ezeket a műveket, mert alkalmas vagyok rájuk.  

Sz.B.: A konzervatóriumban Lax Éva növendéke voltál, a Zeneakadémián Halmai Katalin tanított. Három éve befejezted az Akadémiát. Dolgozol azóta valakivel, vagy egyedül készülsz a szerepekre, versenyekre?

Sz.D.: Mindkettejüknek rengeteget köszönhetek. Nagyszerű tanárok, nagyszerű személyiségek! A diplomám megszerzése óta leginkább magam készülök fel a fellépésekre, és ha már egy bizonyos szintre eljutottam velük, elviszem a darabokat Bartinai Gáborhoz, aki az Operaház vezető korrepetitora. Remek tanácsokat kapok tőle, nagy segítség. Halmai Katalinnal is konzultálok egy-egy szereppel, művel vagy versennyel kapcsolatban. Mindig számíthatok az őszinte véleményére.  

Sz.B.: Milyen darabokkal versenyeztél? Csak barokk műveket vittél, avagy más stílusban is meg kellett mutatnod magad?

Sz.D.: Több olyan mű is szerepelt a programomban, amelyeket már volt alkalmam koncerten előadni; gondolok itt a Bach Passiók részleteire, de a Karácsonyi oratóriumból és a h-moll miséből is énekeltem egy-egy áriát. Nem csak barokk műveket kellett énekelni ezen a versenyen, és ez nehezítő tényező volt. Nem azért mert nem énekeltem volna szívesen Zelter, Reger vagy Fekete Gyula dalait - ez utóbbit különösen kedvelem-, hanem mert nem egyszerű egy barokk művekre fókuszáló programban romantikus dalokat stílusosan előadni. A hangadás is más, és nagyon hirtelen kell váltani. Erre a váltásra nagy figyelmet fektettem a gyakorláskor. A döntőben viszont egy Bach szólókantátát énekeltem zenekari kísérettel. Bach csak egy ilyen művet komponált tenor hangra, nagyon szeretem ezt a darabot. Elég kényelmetlen a fekvése, sokat kell vele küzdeni, de nagyszerű zene! 

Sz.B.: Közeleg az Olimpia és az egyik úszó a következőt mondta: „a készülés során nyolcvan százalék a fizikai munka és húsz százalék a szellemi. A verseny során ez az arány megfordul; nyolcvan százalék a szellemi és húsz százalék a fizikai munka.”
Hogyan van ez az éneklés esetében? Mennyit készültél fizikailag - technikailag nehéz részek kigyakorlása, darabok naponta való eléneklése, esetleg izmaidnak erősítése, s mennyit szellemileg - szöveg tanulása, darabok elemzése, háttértanulmány a művek keletkezésével kapcsolatban?

Sz.D.: Az úszó megjegyzésében sok igazság van, még ha az általa említett arányt én százalékosan nem tudnám meghatározni. A teljes felkészülésnek a verseny előtt meg kell történnie, mert a megmérettetés izgalmában már késő. És ahogy mondod, nem elég a naponta való gyakorlás, hanem ezeket a műveket át kell gondolni, mélyére kell hatolni. Nincs is tulajdonképpen értelme csak technikailag gyakorolni, ugyanis egy-egy gondolat, érzelem segít megoldani a technikai problémát is. Azaz úgy fogalmaznék inkább: nincs meg a két dolog egymás nélkül. Sokat sétálok, nekem ekkor jönnek a fontos gondolatok. Többször volt olyan, hogy egy parkban leültem, csak olvasgattam a kottát, közben belül hallottam a zenét, és nálam ez felért egy olyan gyakorlással, ahol végigénekeltem a darabot.
A versenyen rengeteget számít, hogy kinek, milyen az idegrendszere, mennyire bírja ezt a típusú terhelést. Ezért is kell jól felkészültnek lenni, hogy lehetőség szerint a legfelszabadultabb legyen az ember.

Sz.B.: Ötvenhatan jutottatok túl a verseny előválogatóján, és hárman kerültetek be a döntőbe. Mi volt a belső hozzáállásod, mielőtt a döntőben színpadra léptél? Győzni akartál, avagy úgy gondoltad, hogy a győzelem csupán valaminek a vonzata, s a lényeg az, hogy a művet a legjobb tudásod szerint interpretáld?

Sz.D.: Mivel a döntőben csak hárman voltunk, ezért egy helyezés már biztos volt. Eleinte azt hittem, ez majd csökkenti az izgalmamat, de nem így lett. Akkor is verseny volt, továbbra is az maradt. Amikor azonban a Michaelis Kirchében a zenekarral a színpadra léptem, egyáltalán nem gondoltam sem helyezésre, sem arra, hogy milyen a másik két énekes társam. Akkor, ott, csak az 55-ös kantáta volt a lényeg. Az, hogy bemutassam, belőlem mit vált ki ez a mű. Fáradt voltam. Nem számítottam az első helyre semmiképp.

Sz.B.: Van-e szerinted egy győzelemnek titka?

Sz.D.: Nincs titok. Vagy ha van, én nem ismerem, és továbbra is titok marad. De minden verseny nagyon más. Alapvetően reális dolgokat kell szerintem szem előtt tartani. Olyanokat például, hogy az ember olyan versenyen induljon, ami nagyrészt az ő repertoárját fedi, illetve, legyen ideje jól felkészülni, hogy aztán a versenyen nyíltan és őszintén, szívből tudjon muzsikálni.

Sz.B.: Az utóbbi időben sok időt töltesz Németországban. Milyen feladataid vannak, s milyen új lehetőségeket hozott az első helyezés?

Sz.D.: Szerencsére a verseny előtt is már számos felkérést kaptam, azóta pedig kevés idő telt még el, de már jelentkezett néhány lehetőség.
A jövő évad folyamán Brüsszelben, Luxemburgban, Berlinben, Regensburgban, Stuttgartban és Lipcsében lesznek koncertjeim, Passauban pedig egy előadássorozat vár rám a színházban, ahol Monteverdi Orfeójának címszerepében mutatkozhatok majd be.

Sz.B.: Büszkék vagyunk Rád! További sok sikert!

Foto: Peter Litvai