Vágyak és valóságok

A Parasztbecsület legnagyobb dobása, píárfogása Dolhai Attila szerepeltetése volt Turiddu szerepében... Kétségkívül látszik – és hallatszik – Dolhai produkcióján a befektetett munka, a szorgalmas felkészülés, ugyanakkor szembeötlők az operaénekléshez még hiányzó korlátok. A Siciliana meglehetősen hamiskásra sikeredett, pont a hang szárnyalása hiányzott, amiről az ária kapcsán Dolhai beszélt. A darab első megszólalójaként, egyedül a magasban, a színpad közepén nyilván az izgalom is hozzájárulhatott, hogy nem sikerült az elvárt tökéletességgel megszólaltatni az áriát. A Santuzzával való kettősben már sokkal felszabadultabban énekelt; a Frankó Tündével való közös munka érezhetően inspirálta és erősítette vokális teljesítményét. A bordal egészen jó volt, aztán a végére megint kis visszaesést tapasztalhattunk: egy-egy ponton megbicsaklott a hang, színészileg viszont itt volt legerősebb a produkció...



A cikket teljes terjedelmében az Opera-Világ oldalon olvashatják.

Fotó: Vermes Tibor