"Az idő oszt be engem - nem én osztom be az időmet."

Érdi Tamás: Először tavaly március 28-án játszottuk Schumann zongorás kvintettjét az Auer vonósnégyessel a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Azt követően április 4-én Rómában majd Keszthelyen is eljátszottuk ezt a darabot. Ez tehát már a negyedik alkalom, hogy műsorra tűztük, és nagyon örülök, hogy ismét együtt játszhatok a remek Auer vonósnégyessel.

Albert Gizella: Ez a január 16-i koncert csak egy a naptárában, hiszen állandóan úton van új koncerthelyszínek felé. Az elmúlt évnek mik voltak a legfontosabb eseményei?

É.T.: Kezdődött január 1-én, amikor a Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarával játszottam az Olasz Intézetben majd Szatmárnémetiben volt egy emlékezetes gyertyafényes koncert, és voltam Lengyelországban, Varsóban is, ahol a Chopin szobor alatt adtam hangversenyt négyezer lengyel zenerajongó előtt. Nemrég tértem vissza Rómából. Ott egy Liszt fesztivál záróeseményeként abban a kolostorban játszottam, ahol Liszt Ferenc élete utolsó éveit töltötte. New Yorkban is voltam tavaly, mégpedig az ENSZ-palotában, ahol a Fogyatékosok Világnapján zongoráztam fél órát egy délelőtti matiné keretében. Kanadában 2007-ben bejártuk már a keleti partot, Toronto, Montreal, Ottawa voltak a helyszínek, 2008-ban pedig a nyugati parton portyáztunk, többek között Calgary-ben és Vancouver-ben. Elmondhatom tehát, hogy a tavalyi évem nagyon szép volt.

A.G.: Szinte otthon érzi magát már Kanadában, nem?

É.T.: Igen, hiszen ott tanultam négy évig ösztöndíjjal Leon Fleischernél, 1999 és 2002 között és idén októberben is visszavárnak. Érdekes élmény lesz, Glenn Gould zongoráján fogok játszani.

A.G.: A 2009-es naptár is tele van már?

É.T.: Igen. Lesz fellépésem Texasban, márciusban Pozsony az úticél, és Dunaszerdahely, július végén pedig Debrecen, ahol Vásáry Tamás vezényletével a Világzenekarral játszom. Szatmárnémetibe is újra meghívtak, itt fogom előadni Bartók 3. zongoraversenyét, október 14-én pedig Kocsis Zoltánnal játsszuk Mozart kétzongorás szonátáját a Zeneakadémián. Úgyhogy idén sem fogok unatkozni.

A.G.: Gondolom, unatkozásról a hétköznapokon sincs szó. Hogyan telik egy napja, amikor úgymond „nem csinál semmit”?

É.T.: Az idő oszt be engem, nem én osztom be az időmet. Attól függ a napirendem, hogy mennyire kell hajtani. Idén nagy hajtás lesz, azt hiszem. Öt-hat órát gyakorlok naponta, így nagyon kevés idő jut a társaságra. Ezt nem panaszképpen mondom, csak tény. De sokat járok a szüleimmel szabadidőmben színházba. Édesapám minden nap fölolvas regényeket. Ezt hangszalagra rögzíti, így bármikor meg tudom bármelyiket hallgatni. Édesapám olvassa az irodalmat, édesanyám a történelmet. De ehhez is több idő kellene. Legnagyobb ellenségem az idő.

A.G.: Hogyan tanul új darabokat? Vannak Braille írással lejegyzett kották?

É.T.: Vannak Braille kották, csak nagyon pontatlanok. Évekbe telne míg egy zongoraversenyt a pontokat letapogatva meg tudnék tanulni, így inkább a tanáraimra hagyatkozom, Becht Erikára és Kollár Zsuzsára. Segítségükkel valósággal leképezem a kottát a dinamikai jelekkel és a pontos tagolással együtt. Szükség van a külső kontrollra akkor is, amikor felelevenítünk egy darabot. Ha pedig már megy, akkor általában megmutatom még valakinek, Vásáry Tamásnak vagy Kocsis Zoltánnak. Így aztán nem kell szégyenkeznem, amikor végül kiállok a pódiumra.