2010. szeptember 09., csütörtök
eseménynaptár
Az eseményekről részletes információt kaphat, ha az adott napra kattint.
Négykezes – Bayreuth előtt, Budapest után
Az ötletet Örkény Istvántól és Déry Tibortól loptuk, akik Négykezes regény című közös művükben megpróbálták létrehozni az irodalomtörténet első négykezesét. A kísérlet (bár az azóta kiadott csonkja igen szórakoztató) kudarcba fulladt, igaz, a két zseni kellemes heteket töltött el a Balaton partján a regényírás indokával. Nem csoda hát, ha a mi négykezesünk is csak ilyen lassan készült el (ráadásul nekünk Balaton se jutott). Azért fogadják szeretettel. Bóka Gábor – Csepelyi Adrienn rendhagyó beszámolója a Budapesti Wagner-napokról.
- Alig hiszem, hogy újra itt vagyunk, Gábor. Eltelt egy év. Ma reggel azon nevettem, hogy legalább annyira várom a Wagner-napokat, mint a karácsonyt… Kérlek, nyugtass meg, hogy nem csak én vagyok így ezzel! Persze, lehet év közben felvételeket vadászni meg operaturistáskodni – itt azonban egész más színezete van a sorozatnak, nem?
- Nyolc éven keresztül a január volt a hagyományos Ring-időpont az Operaházban, azóta a június lett az. A wagneriánusoknak át kellett állítaniuk a biológiai órájukat, de úgy látom, ez nagyjából zökkenőmentesen zajlott. És itt a körülmények kedvezőbbek: a mindennapi repertoártól való elszakadás, az egyórás szünetek és a négy egymást követő napon történő előadás közelebb visz ahhoz, ahogy Wagner gyakorló színházi emberként kiszámította a Ring hatását.
- Tudod, mit szeretek a legjobban? Azt a három másodpercnyi feszült csendet a Prelűd előtt, és aztán azt, amikor megszólalnak a kürtök. Ennél szebbet nem tudok elképzelni. Valószínűleg Fischer Ádám is hasonlóan lehet ezzel az üggyel, mert utoljára Solti vezényelte olyan szépen a kezdést, mint ő… Kár, hogy még melléfújás is volt, ez igazi szentségtörés. De a látvány, ahogy a kivetítő „megtelik vízzel”, még mindig ugyanolyan nagy hatással van rám, mint amikor legelőször láttam.
- Ez a zeneirodalom egyik nagy pillanata, kitüntetésnek érzem, ha hallhatom. És a hatást fokozza az is, hogy itt ténylegesen sötétben kezdődik az előjáték – így az igazi az a sejtelmesen megszólaló Esz! Ugyanakkor, ahogy te is említetted, idén nem volt tökéletes a hangszeres kivitelezés, a szólamok mintha nem lettek volna igazán összhangban a kezdet kezdetén. Megkockáztatom: idén csak A walkür harmadik felvonásában talált istenigazából magára a zenekar. A szólisták is vegyes képet mutattak, de ilyen terjedelmű monstrum esetében ez természetes.
- Mit szólsz a Rajna-lányokhoz? Igazán kitettek magukért, színészileg is. Szegény Hartmut Welkerből tiszta bolondot csináltak! Különösen Woglinde (Wierdl Eszter) tetszett: gyönyörű, telt hang! … A beszámoló teljes terjedelmében az Opera-Világ.hu oldalon olvasható.
Kezdje el beírni a művész nevét, majd válasszon a listából!
részletes keresés"Meg kell ismerni az embernek a fizikai-szellemi határait"

Interjú Virágh András Gáborral, a Szent István Bazilika orgonistájával



