Szelíd motoros

- Mopeden érkeztél az interjúra. Az Opera környékén is gyakran látnak motorral. Úgy tudom, ezzel jársz munkába, és a városi forgalomban is hamarabb pattansz motorra, mint kocsival araszolsz a dugóban. Honnan ered ez a szenvedély?

- Gyerekkoromból: biciklivel kezdtem, az akkori hiánygazdaságban három Dongóból szereltünk össze egyet – a Dongó egy 50 cm3-es kis segédmotor, aminek biciklire szerelhető tartálya volt, dongó hangot adott, és dörzskerékkel hajtotta a láncot. Aztán volt kis Simsonom, Bervám, mindenféle kis robogók – ezek olyan márkák, amelyek ma már teljesen ismeretlenek. Nagyon szeretek mopedozni. Alapvetően kényelmes ember vagyok, így aztán gyaloglás helyett motorizálom magam.

- Meg is szereled a járgányt?

- Igen, kisebb dolgokat megszerelek, modern autókat azonban már nem tudok bütykölni, de mai napig sok mindent megjavítok otthon. Enyhe műszaki érzékem van.

- Hobbiszinten foglalkozol vele?

- Nem olyan szinten, mint például Kováts Kolos kollégám, akinek nagy hobbija a motorszerelés, barkácsolás, nekem műhelyem nincs, így otthon tevékenykedem. Már csak javító tevékenységet folytatok, föladtam a szakmát. Külvárosi vagy grundi gyerekként még alkottam is deszkákból, csapágyakból gokartot, fa zöldséges ládákból kordékat, kishajókat papírvitorlával. Kreatív gyerek voltam, kaptam ugyan kész játékokat is, de jobban értékeltem mindig, amit én készítettem.

- A grundon gokartozó gyermeket elképzeljük, amint elmegy énektanárhoz…

- Háát... A gyermek először nagyon nem akart elmenni énektanárhoz, de kénytelen volt - egészségügyi okok miatt. Asztmás lévén orvosi javaslatra kezdtem el énekelni…. Az interjú teljes terjedelmében az Opera-Világ.hu oldalon olvasható.