Nemzeti Filharmonikus Zenekar

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar története 1923-ban kezdődött, amikor megalakult a Székesfővárosi Zenekar, mely hamarosan Budapest zenei életének egyik központja lett. Alapító és 15 éven át vezető karmestere Bor Dezső volt. A háború után Fricsay Ferencet és Somogyi Lászlót nevezték ki a zenekar élére. A két vezető karmester mellett több mint negyven alkalommal vezényelte az együttest Otto Klemperer, visszatérő vendégnek számított Doráti Antal. Ugyanezekben az években kezdődött a külföldi vendégszereplések sora. 1952-ben az akkor Magyar Állami Hangversenyzenekarnak elnevezett együttes ideális vezető karmestert talált Ferencsik János személyében. Az 1960-as évektől a híres vendégdirigensek látogatásai ismét megszaporodtak, újra eljött Ernest Ansermet, Doráti Antal, Zubin Mehta, Lorin Maazel, Sir John Barbirolli, Leopold Stokowski, Claudio Abbado és Christoph von Dohnányi. A hangversenyeken közreműködő szólisták sora hasonlóképp figyelemre méltó: Szvjatoszlav Richter, Yehudi Menuhin, Anja Silja, Starker János, Ruggiero Ricci – csak néhány név a számos világhírű muzsikus közül, akik felléptek az együttessel. Ferencsik János halálával egy jelentős korszak zárult le a zenekar életében. 1987-ben sikerült megtalálni Ferencsik méltó utódát, a Magyarországon rendkívüli népszerűségnek örvendő japán dirigenst, Kobayashi Ken-Ichirót, aki tíz évig állt az együttes élén. 1997 őszétől a főzeneigazgatói teendőket Kocsis Zoltán látja el. Segítőtársul a fiatal magyar karmesternemzedék egyik legtehetségesebb tagját, Hamar Zsoltot kérte fel, aki 2004 júniusáig töltötte be az első állandó karmesteri posztot. 2004 áprilisától az együttes állandó vendégkarmestere a nagyszerű klarinétművész és kiváló dirigens, Berkes Kálmán. A zenekar jelentőségének, minőségének és küldetésének elismerését mutatja, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1998-ban – a Nemzeti Énekkarral együtt – kiemelt nemzeti alapintézménnyé nyilvánította. Az elmúlt néhány esztendőben a zenekar rendkívül sok külföldi meghívást kapott. A New York-i Avery Fisher Halltól a tokiói Suntory Hallon át a birminghami Symphony Hallig, az athéni Megaron Musicostól a Colmari Fesztiválig arattak sikereket. 2003 februárjában adott New York-i koncertjüket a ConcertoNet című rangos internetes komolyzenei lap tekintélyes kritikusa az évad legjobb hangversenyének járó Lully-díjjal ismerte el. 2003 tavaszán jelent meg a Kocsis Zoltán Debussy- és Ravel-hangszereléseit tartalmazó CD, amely – a Ferencsik-korszak számos nagyszerű lemezét követő hosszú szünet után – az első felvétele a Kocsis vezetésével megújult Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak, s amely rögtön elnyerte a Gramofon című magyar zenei szaklap kritikusai, illetve a cannes-i Midem Classical Awards nemzetközi zsűrijének tagjai által odaítélt „Az év legjobb magyar klasszikus lemeze” díjat. 2004 februárjában három újabb CD-je jelent meg a zenekarnak: az egyiken három Bartók-mű – a Concerto, a Tánc-szvit és a Magyar parasztdalok – hallható. A felvételt több rangos magyar és külföldi díjjal jutalmazták. A másik két CD válogatást tartalmaz a 2001-2002-es évad koncertfelvételeiből: az egyiken Dohnányi, Debussy (Kocsis hangszerelésében) és Rahmanyinov, a másikon Schönberg és Varese egy-egy művét rögzítették. A zenekar – az énekkarral és a kottatárral együtt – 2005 elején költözött be új otthonába, a Művészetek Palotájába, ahol 2005. január 8-án az együttes adta a legelső koncertet. A hangverseny egy részének – Mozart két g-moll szimfóniájának – felvétele CD-n is megjelent, amely számos elismerő kritikát kapott itthon és külföldön. Az együttes tevékeny részt vállal a Kocsis Zoltán művészeti irányításával, a Hungaroton gondozásában 2006-ban indult Bartók-összkiadás elkészítésében. Az új sorozat első darabjaként 2006 decemberében a Kossuth-szimfónia és A fából faragott királyfi felvétele jelent meg, amely már az első néhány hónapban is jelentős nemzetközi sikereket könyvelhetett el. Az UNICEF Magyar Bizottsága 2006. december 1-jén a Nemzeti Filharmonikusokat az UNICEF magyarországi jószolgálati nagykövetévé nevezte ki. Tagok: Főzeneigazgató:Kocsis Zoltán Hárfa :Sipkay Deborah Vonósok: I. hegedű: Koppándi Jenő Kuklis Gergely Falvay Attila Balogh Ferenc Bangó Ferenc Bohus Gábor Boniszlavszky Attila Déri Sándor Fülöp László Horváth János Kissné Tóth Éva Meleg Károly Miczki Rita Molnár Zsuzsanna Nemes Ildikó Keiko Nishio Papp Dániel Pröhle Katalin Sárosi Péter II. hegedű: Herbály Ágnes Herendiné Sz. Gizella Bali Gábor Bodor Gábor Detvay Mária Dúlfalvy Éva Koltai Réka Mózer János Németh Katalin Sánta Ferenc Szabó Krisztina Szentmihályi Lilla Szűcsné Szegleti Bernadett Brácsa: Bársony László Rudolf András Balogh Enikő Bársony Zsuzsa Kertész Sándor Klepoch Ernő Ligeti Péter Márkus György Porzsolt György Rácz László Reményi Ágnes Cselló: Koó Tamás Pertorini Rezső Bajner Zsuzsa Bartha Zsolt Deák György Fazekas Beatrix Harangozó Sándor Joób Gergely Lantos Szilvia Pleszkán Marianne Zsoldos János Nagybőgő: Kozák Zoltán Kubina Péter Kovács A. Ferenc Mészáros János Molnár Béla Novák László Suha Antal Zsákai Tibor Fafúvósok: Fuvola: Bálint János Szabó Anita Embey Isztin Zsófia Gáspár Kornélia Móré Irén Oboa: Kiss József Pap Eszter Baráth Nóra Horváth Béla Kubina Ágnes Klarinét: Szatmári Zsolt Tönköly József Németh József Salamon György Varga István Fagott: Bokor Pál Tamás Sándor Börzsönyi Klára Szabó Zsolt Rézfúvósok Kürt: Rákos László Zempléni Tamás Andó Rajmund Gál László Maruzsa Tibor Tekula Endre Trombita: Molnár Zoltán Tóth László Skultéty Zsolt Spitzer Zsolt Harsona: Kácsik Jenő Kócziás Ferenc Galla Ákos Kerényi Balázs Koppányi Béla Tuba: Szabó László Ütősök Kaszás Mihály Bíró Gergely Gela Gábor Joó Szabolcs Weisz Nándor